Tűzhányó bánata

Kulcsár Ferenc így ír a költőről: „Zirig Árpádot, az embert, a költőt valami módon és valami okból mindig egy javakat termő és óvó Kertbe helyezi el képzeletem, a szépségnek és a szabadságnak, a kincseknek és a bőségnek egy olyan édenébe, mely a természet ajándékainak sokféleségét, jóságát, pompájának sokaságát nézve egyet és egészet alkot.“